TÍZ

A Kessel ritka atmoszférájában csak lassan aludt ki a tűz az LZ szomszédságába telepített rakétakilövő bázis romjai között. Füst és porfelhő terjengett a környék felett, mintha ködpára készült volna a sziklába vájt durva út két oldalán a környékre telepedni. A porfelhő szétfoszlott, mielőtt leülepedhetett volna, így tiszta leszállóhelyet biztosított Page embereinek, akik a nyílt terep közepén magasló dombocska mellett értek földet.

Füttyös mély hangon tülkölt.

- Nekem is tisztának látszik - mondta Corran, és nyújtott jobb fordulóba kezdett, hogy a fő bányakomplexum fölé kerülhessen. A bányából mindössze egy felszíni épület, nyilván az irodaház látszott csak, no meg valami, a járműveknek szánt fészer féle. Egy jól látható ösvény vezetett észak felé, majdnem egyenes vonalban a közeli atmoszféra-erőmű felé, egy pedig délnek, a dombok mögé, ahol a síkságon leszállni készültek.

- Kilences tiszta Zsivány Vezér!

- Vettem, Kilences. Gyere, szállj le! És ne feledd az oxigénmaszkot!

- Kösz, Vezér! - Corran irányt változtatott, hogy a síkság fölé jusson. Hátra húzta a gyorsítót, és bekapcsolta a repulzorliftet. Az X-szárnyú lassan a tisztás fölé vitorlázott, és öt méterre a talaj felett lebegni kezdett. A vezérsík pedáljával megfordította a gépet, hogy Wedge és Nawara gépével háromszög alakzatot alkosson. Ő fedezte a déli szárnyat, amíg Tycho a Lambda osztályú siklóját letette középre.

Corran kiengedte a talpakat, letette a gépet a talajra, majd kikapcsolta a repulzor generátorát és ha hajtóműveket.

- Füttyös, ne feledd, először tüzelj, azután indítsd a hajtóműveket, hogy legyen több energiád a lézerhez! Ha muszáj, húzz lőtávolon kívülre, és ott várd meg, amíg a többiek a segítségedre nem jönnek!

A droid elégedetlenül búgott valamit.

- Nem, semmi nem fog történni, ezt garantálom, csak szeretném, ha óvatos lennél - nem figyelt Füttyös méltatlankodó válaszára, jóllehet, a hanghordozásából sejtette a lényeget. Levette a sisakját, kihúzta a kábítóját a tokjából, ellenőrizte, majd kibiztosítva visszatette. Végezetül feltette a légzőmaszkot meg a szemüveget, és kinyitotta a pilótafülke fedelét. Amikor az hátrasiklott, kimászott a gépből.

Leugrott a földre, és úgy találta, hogy a Kessel gravitációja kisebb, mint a Borleiasé vagy a Noquivzoré. Futva csatlakozott Wedge-hez és Nawarához, akik már ott álltak a kommandósok által sebtében felállított, gomba alakú sátor mellett.

- Hogy ment a tárgyalás Moruth Doole-lal?

Wedge a szemöldökét ráncolta.

- Már azt hittem, sikerült vele szót értenem, de azután úgy viselkedett, mint egy paranoiás. Nem sokba került, hogy leüssem.

- Doole nyilván egy csillámzabáló.

A twi’lek Corran felé fordította egyik agynyúlványát.

- Nem hiszem, hogy hallottam volna már ezt a kifejezést.

- CorSec-szleng, sajnálom! A csillámdrog a fűszer legpregnánsabb származéka. Annyira kifekszenek tőle az emberek, hogy a legtöbbjük eufóriás állapotba kerül. A csillámzabálók nagyon is reálisan látják a dolgokat, és a legtöbbjükben felszabadulnak a latens képességek is. Tudnak a lélekben olvasni, legalábbis azt tartják, és ha valakinek a gondolatait nem tudják kiolvasni, arra azt mondják, hogy az illatő összeesküvő. Doole nyilván elfeledkezett róla, hogy látta a hologramodat, parancsnok. Ellenséges szándékkal közeledtél felé, nem tudott kiolvasni, így joggal hihette, hogy ellenség vagy.

Page hadnagy, egy közepes termetű és felépítésű, sötét hajú féri közeledett feléjük. A horizont irányába mutatott.

- Terep sikló közeledik az úton.

Wedge bekapcsolta a komot.

- Vezér Tizenkettesnek. Hogy néz ki?

- Magányos jármű, Vezér.

- Kösz, Tizenkettes - Wedge Page felé fordult. - Egyedül jön. Ha tisztának találod, engedd be!

- Ahogy parancsolja, uram - Page futva indult a hatalmas, szögletes terepsikló felé, az emberei utána. A sikló lelassított, majd megállt, és kinyílt az ajtaja. Page a nyitott ajtón keresztül szót váltott valakivel, ezalatt az emberei körbevizsgálták a járművet. Nyilván elégedett volt az eredménnyel, mert becsapta az ajtót, és felugrott a jármű hátára. Intett, hogy indulhatnak.

A kommandósok megállították a siklót Wedge X-szárnyújának lőtávolán belül. Két alak szállt ki, őket egy kommandós Wedge felé kísérte. A férfi magas volt, és Wedge megítélése szerint, kórosan sovány. A megmaradt kevés haja fehér volt és olyan gyenge, hogy még a Kessel gyenge szellője is meg tudta lobogtatni. A nő a férfi válláig ért, neki dús, barna haja volt. Corran a mozgásából azt hitte, hogy fiatalabb a férfinál, de arcának mély ráncai hozzáöregítették a társához.

A kommandós az egyszerű zsilipen át bekísérte a vendégeket a sátorba. Corran és Nawara is belépett Wedge nyomában. Odabent végre levehették a légzőmaszkot, de a forró műanyag átható bűze miatt Corran a legszívesebben visszatette volna. Miután kissé összeszedte magát, leült a többiek mellé egy összecsukható tábori székre.

Wedge megkerülte az asztalt, amin egy holoprojektor állt, és kezet nyújtott a férfinak.

- Wedge Antilles vagyok, az Új Köztársaság Fegyveres Erőinek parancsnoka. Én vezetem a Zsiványkommandót. Ismertem az ön lányát.

A férfi keményen megrázta Wedge kezét, tekintetéből bátorság sugárzott, ám ajkának remegése elárulta igazi érzelmeit.

- Kassar Forge vagyok. Ő a feleségem, Myda. Meg szeretném köszönni a hologramot, amit azután küldött, hogy Lujayne... - elhallgatott, s a felesége bátorítólag megdörzsölte a hátát. - Mindig azt mondta, hogy hős szeretne lenni, és megmutatni, hogy a Kesselről is származhat jó.

- Sikerült neki - mondta Wedge, és a saját emberei felé fordult. - Ők Nawara Ven és Corran Horn hadnagyok.

Kassar velük is kezet rázott.

Corran addig nem engedte el a férfi kezét, amíg az rá nem mosolygott.

- Az ön lánya igazi hős volt. Ő tartotta együtt a csapatot. Mesélt róla, hogy maguk itt tanítják az embereket, hogy ne kelljen visszatérniük a bűnözéshez. Ő is sok időt szánt a mi tanításunkra.

- Köszönöm.

- Nem, ne köszönje! - mondta Corran, és megveregette az öreg kezét.

- Oly sok mindennel tartozom neki, és soha nem volt alkalmam, hogy visszafizessem. Ha bármit tehetek önért, kérem, ne habozzon kimondani!

Kassar bólintott, azután kiszabadította a kezét Corran szorításából, és Wedge felé fordult.

- Azt hiszem, most meg kell kérdeznem, mit tehetek önökért, parancsnok? Feltételezem, nem azért jöttek ide, hogy beköszönjenek. A holdon lévő támaszpontra mért csapásuk nagy izgalmat keltett idelent. És Doole sem túl sem túl boldog, amiért elveszítette a rakétakilövő állásait.

- Ha Doole boldogságra vágyik, akkor ez nem az ő napja - mondta Wedge, és végigsimított az állán. - Azért jöttünk, hogy néhány embert elvigyünk a Kesselről, néhány nagyon rossz embert. És szándékunkban áll a lehető legtöbb jó embert is elszállítani innen. A listám élén önök állnak, ha akarnak távozni. Ami a távozást illeti, előfordulhat, hogy a listámon szereplő emberek egy része marad.

A magas férfi összekulcsolta a kezét a hasán, és a sátor narancssárga padlóját nézte.

- Nagyon régen jöttem erre a bolygóra, jóval azelőtt, hogy maguk megszülettek. Jóval a kiónok háborúja előtt. Nem tudom, mennyi jót cselekedtem itt, de azt tudom, hogy vajmi kevés rosszat. Én maradok. Myda?

Az asszony megragadta a férfi tarkóját, és gyengéden megrázta.

- Én nem a saját akaratomból jöttem ide, de nem megyek el innen, mert veled akarok maradni! Mi maradunk, és a családunk is itt marad - Myda utolsó mondata keményen csendült, és Wedge észrevette a férje felé küldött határozott pillantást is.

Kassar bólintott.

- Hajlandó vagyok segíteni önnek, parancsnok, de nem akarok dönteni afelől, hogy ki marad és ki megy! Csak felajánlom, amit tudok.

- Ha megtorlástól tart...

- Nem, nem. Engem itt már régóta ártalmatlannak tart mindenki. Vigye csak őket, a döntés a maga kezében van.

- Megértettem. Ven hadnagynál van a lista a jó emberekről, akiket el akarunk vinni innen - Wedge hátranyúlt, és bekapcsolta a holoprojektort. - Moruth Doole-t meghagytam abban a hitében, hogy ez egy nagyon zsivány akció. Azt hiszi, én vagyok ennek a hadműveletnek a feje. Azt mondtam neki, hogy el szándékozom vinni a bolygóról a nehéz fiúkat. Elsősorban azokat, akiktől ő szabadulni szeretne, cserébe azért, hogy az én embereimet is elvihessem. Ez lényegében így is van, csakhogy nem ez a küldetésünk legfőbb célja. Doole-nak azonban azt kell hinnie, hogy ha kedvem tartja, megölhetem az embereit, felégethetem a fűszerraktárait, őt magát pedig belelökhetem a Maw fekete torkába.

Myda Wedge-re és Corranra pillantott szúrós szemével.

- Képesek lesznek megtenni ezt?

- Képesek, igen - bólintott Wedge. - És nem fogunk tétovázni.

Myda elmosolyodott.

- Akkor jó. A félelem ugyanúgy része az életünknek, ahogy a fűszerillat a levegőnek. Ha irányítani tudja, maga a nyerő.

Wedge megnyomott egy gombot a holoprojektoron. Moruth Doole arasznyi holoképe jelent meg előttük. A batrachiai rybet egyik lábáról a másikra ugrált idegességében, azután összekulcsolt kézzel végre megállapodott. Egész testével megfordult, hogy mechanikus szemével belenézhessen a kamerába. Bőrének zöld alapszíne egybeolvadt hasonló árnyalatú dzsekijének színével, szürke csíkos bőrmintázata pedig olybá tűnt, mintha festéket csurgattak volna rá. Hogy belenézhessen a kamerába, annyira ki kellett nyújtania, hogy az majdnem nevetésre késztette Corrant.

- Maga az, Antilles? - a rybet hangja több oktáv magasságban ugrált, ettől a kelleténél több I betű került Wedge nevébe.

- Én vagyok, Doole. Felajánlom az első alkut - Wedge Nawara Ven felé pillantott. A twi’lek bólintott. Wedge a holoprojektorba mosolygott.

- Van egy tízfős sullustai csoport. Értük cserébe elviszem Abr Skynxnexet.

- Nem!

- Nem?

- Én adom el őket. Én határozom meg az árukat. Skynxnex az enyém, ő nem mehet - Doole felugrott, és dühösen járkálni kezdett. A holokamera csak nagy nehezen tudta újra befogni. - Azokért a sullustaiakért odaadom Zekka Thyne-t.

A név nem lepte meg Corrant, de Kassar reakciója igen. Az öreg ösz- szerezzent, Myda pedig a karjába kapaszkodott. Mintha ugyanúgy félnének Thyne-tól, mint Doole. Corran kinyújtotta a kezét, és kikapcsolta a holoprojektor hangját. - Parancsnok, Doole nagyon fél valamitől. Meg akar szabadulni Thyne-tól. Többet kell kérnünk érte.

Wedge bólintott, és visszakapcsolta a hangot.

- Thyne nem érdekel. Majd bolond volnék egy ilyen alakot elvinni innen.

- Igenis elviszi, vagy senkit nem kap meg.

Wedge kivett a dzsekije zsebéből egy komlinket, és feltartotta, hogy Doole is lássa.

- Zsivány Vezér Tizenkettesnek. Nyisson tüzet az egyes számú raktárra!

Doole képmásas egy pillanatra eltűnt a képmezőből, azután ugyanolyan gyorsan visszatért. Doole görnyedten meredt a kamerába.

- Ezt nem meri megtenni.

- Nem?

- Vezér, itt Tizenkettes. Megvan a célpont. Támadást indul.

- Antilles!

- Valami mondanivalója van, Doole?

- A sullustaiak és még...

- Tizenkettes, akció lefújva, de a céladatokat ne törölje!

- Parancs, Vezér.

Doole lila nyelve ki-be ugrált résnyi szájából.

- A sullustai társaság a magáé. Mit akar még?

Wedge elfordult a kamerától, mintha a választ fontolgatná. Nawara az ujjait eltartva jelezte neki, mely célpontokat kérje még váltságdíjul Thyne-ért. Wedge bólintott, és visszafordult. - Küldöm további öt bothai adatait, köztük Esrca Plo’kreét.

- Plo’kre - Doole becsukta a száját, és lehajtotta a fejét. - Rendben. És Thyne vihet magával még valakit.

- Kicsodát?

- A vágóját.

Wedge a két Forgéra pillantott, de azok ne adták jelét annak, hogy hallották volna Doole szavait, még kevésbé, hogy értették volna, mit mond.

- Corran?

Tudom, hogy hallottam már valahol ezt a kifejezést. Egy ideig kutatott az emlékeiben, azután bólintott.

- Ez egy fűszerész szakkifejezés, amit akkoriban használtak, amikor Thyne még a Korélián élt. A vágó az az ember, aki felkészíti a fűszert az eladásra. Egyben olyasvalakit jelent, aki annyira közel áll az emberhez, hogy rá meri bízni a fűszervágást. Doole nyilván a pribékjére gondol.

Kassar felemelte a fejét.

- A szeretőjére gondolt.

- Vagy arra - vonta meg a vállát Corran.

- Tudják, kicsoda? - bólintott Wedge.

Kassar leszegte a fejét, Myda válaszolt helyette.

- Igen. Inyri a neve.

Corran ellenőrizte az adattábláját.

- Senkit nem találok ilyen néven.

- Pedig találhatna. Nem tett semmi rosszat.

Valami nem stimmel. Corran a szemöldökét ráncolta.

- Az emberek semmiért nem kerülnek a Kesselre. Mennyire ismerik ezt az Inyrit?

- Azt hiszem, elég jól - Myda letörölte az arcán legördülő könnycseppet. - Ő a mi lányunk.